A mai Senj tulajdonképpen egy a horvát tengerparti városok sokaságában, amely ráadásul még nem is rendelkezik olyan rendkívüli szépségű stranddal, mint néhány jelentősebb horvátországi település. Földrajzi adottságai mégis a legszebbek közé emelik és azt is meg kell említeni, hogy méreteit és fontosságát tekintve sem most éli fénykorát, hiszen története folyamán volt már sokkal nagyobb is a város, és kikötője, forgalma is igen jelentős nagyvárossá tették.

A horvát tengerpart leghosszabb múltra visszatekintő települése Senj városa, amely a Vratnik-hegy lábánál, egy keskeny partszakaszon fekszik. Eredetileg a hegyre épült a falu, majd a hely növekvő forgalma és egyre nagyobb jelentősége miatt húzódtak a parthoz mind közelebb az emberek és végül eljutottak közvetlenül a partra.

Senia az ókorban

Már az ókori görög és római történészek is gyakran tettek említést a településről, akkor még Senia néven, mint az Észak-Adriai tengerpart egyik legfontosabb kikötőjéről és kereskedelmi központjáról, ahol a legkülönbözőbb országokból és földrészekről érkezett kereskedők igyekeztek értékesíteni portékáikat. Először Illyricum, majd Dalmácia provinciához tartozott a mainál méreteiben és jelentőségében is nagyobb város, amely a római fennhatóság ideje alatt fejlődött és erősödött meg annyira, hogy ebben az időszakban alig lehetett hasonló kereskedelmi, kulturális központot találni az Adria partján.

Az egykor forgalmasabb kikötő (Foto:VoronoV, Flickr)

A középkori város

Később azonban a gyakori és sok irányból érkező külső támadások a város vesztét okozták, így az gyakorlatilag teljesen megszűnt létezni. Csak a VII. századtól beszélhetünk ismét egy településről, amely végül a XII. századra régi fényét és jelentőségét is visszanyeri, habár a tatárok, illetve Velence támadásai állandó veszélyt jelentettek az elkövetkező időkben. III. Béla magyar király 1184-ben a Templomos rendnek adja a várost, akik egészen a XIII. század közepéig uralják azt, majd a Frangepán-család uralma alá került, s végül 1469-ben szabad királyi város címet nyer Mátyás királytól, aki a gazdasági célok mellett katonai okokból is megerősítette védelmét, hogy az egyre növekvő török fenyegetés ellen ezen a vonalon is erősebb védelmi pontok alakuljanak ki.

A török előrenyomulás idején mind több ember menekült a város falai nyújtotta biztonságba, majd ők alkották azt a katonai erőt, amely több mint egy évszázadon keresztül ellenállt az Oszmán Birodalom támadásainak. Őket nevezték uszkókoknak, akik tulajdonképpen kalózkodó katonai egységek, csapatok voltak és akiknek Senj vált a központjukká, majd 1558-ban egy erődöt, a Nehaj várat emelték a várost ölelő hegyre, hogy még könnyebben tudjanak védekezni.

Nehaj-vár (Foto: jespis (a.k.a. Friends Friends Friend), Flickr)

Az uszkók katonák rendkívüli ellenállása és az ellenségnek jelentős károkat okozó támadásai miatt legendák szóltak róluk és több népdal is született hőstetteikről. Azonban amíg a törökök ellen hasznos elemeknek bizonyultak, addig az 1600-as évek elejétől már inkább problémát jelentettek az új, békésebb politikát folytató Habsburg Birodalom számára, ezért aztán széttelepítették (illetve részben szétkergették) az uszkókokat Horvátország más tájaira.

Senj újkora

Ezután békésebb időszak következett a Habsburg Birodalom és Senj életében is, ami azt jelentette, hogy újra fellendült a kereskedelem, fellendült a város gazdasága. Ez a korszak tovább erősödött a Karlovacot Senj-el összekötő, úgynevezett Jozefin út kiépítésével, és a XIX. század második felében zárult le, amikor megépült a Karlovac-Rijeka vasútvonal, ami miatt a kereskedelem, az ideérkező és innen továbbutazó áru mennyisége jelentősen visszaesett. A gazdasági problémák pedig azt eredményezték, hogy megindult a lakosság elvándorlása, különösen a második világháború után, amelynek a háború során elszenvedett bombázás is kiváltója volt.